RIPORTOK - CIKKEK

A Büki faktor: Mérföldkövek a magyar Harcművészetben

A Büki család nevéhez fűződik a legendás harcművész magazin és a verhetetlen földharc technika is.

A keleti küzdősportok és harcművészetek hívei közül sokan régóta ismerik Büki Péter újságírót, mégis keveset tudnak róla. Ugyanis két és fél évtizede gyakran elmegy a különböző versenyekre, edzésekre, e sportág fontosabb eseményeire, sajtótájékoztatóira. Ilyenkor azonban inkább kérdezett, tájékozódott, önmagáról keveset beszélt...

A Magyar Budo magazin története 1991. nyarán kezdődött. Büki Péter ekkor vállalta el egy újonnan induló küzdősport magazin főszerkesztői teendőit. Ebben a döntésében közrejátszott, hogy a fia akkor már tíz éve dzsúdózott, többszörös korosztályos magyar bajnoki címet szerzett, s őt is bosszantotta, hogy addig Magyarországon egyetlen ilyen folyóirat sem tudott tartósan "talpon maradni". Ezért úgy döntött, képzett és tapasztalt újságíróként "küzdőtérre lép" az alapvetően judo témájú lap létrehozásáért és életben tartásáért. Így jelentek meg 1991. nyarától az Ippon Magazin első számai. A magyarországi harcművészetek népszerűsítésére irányuló törekvését gyakorlatilag valamennyi vele kapcsolatban álló szakág, stílus vezetője aktívan támogatta. Így jött létre 1994 tavaszán a Repülő Tatami Könyv- és Lapkiadó Bt., majd néhány hónappal később, augusztus végén megjelent a Magyar Budo magazin első száma.

Magyar Budo magazin

Idősebb Büki büszke rá, hogy: az általa szerkesztett újság mindenki előtt nyitva áll sportága, szövetsége, klubja népszerűsítésére, hírek, versenyeredmények közzétételére, aki megfelelő felkészültséggel, hivatalosan tevékenykedik a budo sportok és harcművészetek területén.

- Ez a magazin valójában azért jött létre, hogy Magyarországon is legyen egy olyan lap, mely független a különböző küzdősportok, stílusok, harcművészeti iskolák egyéni érdekeitől (és ellentéteitől), s összekötő kapocs legyen köztük, minél több hiteles információt adjon közre az e témák iránt érdeklődőknek.

A lapban fórumra lelt gyakorlatilag valamennyi hazánkban elérhető küzdősport és harcművészet. Az olimpiai, világ- és Európa-bajnokságok, magyar bajnokságok, jelentősebb hazai versenyek eredményei mellett megtalálhatók a sportágakkal kapcsolatos fontosabb hírek, beszámolók, elméleti cikkek, esetenként egy-egy klub, illetve kiváló sportember bemutatása. A sportszakmai és keleti filozófiával összefüggő anyagok mellett gyakran készülnek interjúk olyan tekintélyes állami, gazdasági vezetőkkel, közéleti személyekkel, akik rokonszenvükkel sokat segíthetnek a "dojok látogatóinak".

Büki Péter

Büki Péter már gyerekkorától rokonszenvezett a cselgánccsal, azonban ez a szerelem "plátói" maradt. A judo igazán középiskolás évei alatt került közel hozzá, amikor is Sági József, az MJSZ későbbi főtitkára volt a testnevelő tanára, akihez osztálytársai közül hatan-heten jártak edzésre Tatabányán. Szívesen járt volna ő is dzsúdózni, de a tanulás mellett minden idejét lekötötte a sportrepülés.

Tatami helyett a fellegeben szárnyalt Büki Péter tizenöt évesen már egyedül repült. Jelenleg is aktív vitorlázórepülő oktató, eredményes versenyző, s több, mint 2100 órát töltött motor nélküli gépekkel a levegőben, 2000. júliusa óta pedig a gyémántkoszorús jelvény - a legmagasabb nemzetközi vizsgafok - tulajdonosa . Vadászrepülő, repülőtiszt szeretett volna lenni. Kissé másképp, de elérte célját. A repülőműszaki főiskola elvégzése után hamarosan Mi-8-as helikopteren folytatta a repülést (ezen a típuson 700 órát "gyűjtött össze"), részt vett az 1970-es nagy tiszai árvíz mentési, készültségi feladataiban, rövid idő alatt háromszor is kitüntették, s megszerezte az I. osztályú hajózótiszt minősítést.

A szolnoki repülőtiszti főiskolán, szabad idejében azért gyakran vett részt "alkalmi edzéseken", de sportolói karriert a repülés miatt nem futott be. Mindez azonban nagyban hozzájárult, hogy 1981-ben a fiát elvitte a BHSE dozsójába. A kis Büki Petiből az évtizedek során ügyes, eredményes sportoló, korosztályos egyéni, majd felnőtt egyéni magyar bajnok (a BHSE színeiben számos alkalommal csapatbajnoki aranyérmes is), sokszoros bajnoki érmes, válogatott kerettag lett.

A ifjú Büki a magyar judo első aranykorszakában, a '90-es években volt ifjú titán. Ennek minden előnyével és hátrányával. A Csősz Imre fémjelezte, olimpiai, világ- és európa-bajnoki sikereket elérő generációban rendkívül nehéz volt az élre kerülni. Bár a földharc specialista ifj. Bükinek nem sikerült a kiugró eredmény elérése, 1991. és 1999. között folyamatosan válogatott volt különböző korosztályokban.

ifj. Büki Péter

A rendkívül tehetséges, tinédzser Péter ráadáslul egy ki nem dolgozott, ún. átfordításos judo technikát átalakítva és a tökélyre fejlesztve számos nagy győzelmet aratott, meglepve tapasztaltabb és erősebb ellenfeleket is. A méltán kedvelt, Büki-waza néven ismert és elismert technikát a mai napig oktatja Büki mester a tudásra (és kivédhetetlen, győzelmet érő fogásokra) éhező tanítványoknak.

A jelenleg szakedző V. danos mester továbbra is aktívan és eredményesen versenyez, amit senior VB- és EB-érmek bizonyítanak.

ifj. Büki Péter

Apa és fia társadalmi felelősségvállalásból is példát mutat, hiszen évek óta aktív támogatói a HEGYEM Mozgalomnak.

Büki Péter

Forrás: www.budomagazin.hu



Büki Péter veterán judo világbajnoki bronzérmes


Büki Péter (balról a harmadik) remek teljesítményének
köszönhetően büszkén állhatott fel a dobogóra

Május 28. és 31. között rendezték meg Sindelfingenben (Németország), a veterán dzsúdósok első hivatalos világbajnokságát. A senior sportversenyek az egész világon egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nem véletlenül, hiszen a veterán sport általános fejlesztése és támogatása nem csak hazánkban, de az egész világon rendkívül hasznos feladat. Az államnak rengeteg pénzébe kerülnek az egészségbiztosítási kiadások a mozgásszegény életmód okozta betegségek növekvő száma eredményeként. Rengeteget lehetne spórolni, ha az idősebb emberek számára is kedvezőbb sportolási lehetőségeket biztosítanának. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok számára is remek példaképek lehetnek. Mivel egy igazi sportember egész életében sportoló marad, követendő példaként a fiatalabb generációk számára.


Hazánk veterán dzsúdósai kilenc érmet szereztek a világbajnokságon a különböző senior korcsoportokban. Külön figyelmet érdemel magazinunk olvasószerkesztője Büki Péter, aki végig remek formában versenyezve harmadik helyezést ért el az M2 (35-40 év közöttiek) korosztályban, a 66 kg-osok között. Először német, majd a mongol versenyző legyőzésével jutott be a legjobb négy közé. A döntőbe jutásért azonban alulmaradt a többszörös senior Európa-bajnok, későbbi világbajnok orosz versenyzővel szemben. A harmadik helyért szintén egy orosz dzsúdóssal kellett megküzdenie, ahol korábbi formáját felülmúlva magabiztosan verte ellenfelét, ezzel felállhatott a világbajnoki dobogóra.

Péter már korábban is szerzett egy Európa-bajnoki ezüstérmet a seniorok között. Az egykori válogatott, többszörös magyar-bajnok dzsúdós, több mint tíz éve segít édesapjának a magazin szerkesztésében. Főállásban testnevelő tanárként dolgozik egy általános iskolában, edzőként pedig kisgyerekeket tanít a dzsúdó alapvető fogásaira.

Mosolygós tekintetét, meglepően fiatalos megjelenését látva nehezen tudjuk elhinni, hogy valóban a harminc hatodik évét "tapossa". Nem véletlenül, hiszen rendszeresen együtt edz a Budapesti Honvéd judo termében húszéves csapattársaival, akik körülbelül akkor kezdtek el ismerkedni a sportággal, mikor ő már felnőtt magyar-bajnok volt. De a legmeglepőbb dolog vele kapcsolatban, hogy a legtöbb fiatal dzsúdó versenyzőnek fogalma sincs valójában ki ő, de a nevét jól ismerik. Ugyanis kivételes módon róla neveztek el egy speciális földharctechnikát, amit több válogatott versenyző is sikeresen alkalmaz a nemzetközi versenyeken. Nem egy alkalommal fordult már elő, hogy mikor kiment megnézni egy korosztályos judo versenyt, azon kapta magát, hogy az egyik edző a szőnyeg széléről hangosan azt kiabálja: "Gyerünk! Ott a Büki, ott a Büki! Csináld meg!"

Elmondása szerint nem tudta valóra váltani legfőbb álmát, az olimpiai részvételt, de többek között ezekért a pillanatokért érdemes volt annyi éven át izzadnia a tatamin. Éppen ezért az aktív versenyzéstől visszavonulva is szívesen lejár az edzésekre, mert szeretett sportága nélkül nem érezné teljesnek az életét. A senior, vagy más néven veterán (hivatalosan masters) sportmozgalom fellendülésének pedig nagyon örül, mert ebből a "korosztályból" már nem lehet kiöregedni. Az igazi bajnokokat pedig az teszi boldoggá, ha újabb célokat tűzhetnek ki maguk elé, és újabb csúcsokat dönthetnek meg.


M. M.


Angliában és Amerikában szeretné folytatni a karate tanítását Obora Mercédesz (1. dan) hatszoros magyar bajnok

A laikusok sokszor azt gondolják, hogy a karate és a küzdősportok csak a viaskodásról szólnak. A wado kenshu-kai karate ezen általánosítás alól is kivételt képez. A wado karate tradicionális stílus, amit Yoshihiko Iwasaki Dublinban élő japán mester modernre faragott és 2007-ben megalapította a wado kenshu-kai önálló irányzatot. Ez a hatékony és egészségmegőrzésre kiválóan alkalmas harcművészet az egyéb ismert stílusokkal szemben sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a rugalmasságra, az állóképesség megőrzésére, az izomzatban és a lélekben felhalmozódott stressz és feszültség kiengedési technikájának elsajátítására, továbbá az olyan felnőttkori betegségek megelőzésére, mint a magas vérnyomás, ízületi gyulladások, szívinfarktus, cukorbetegség, depresszió. Hazánkban Mohácson és Budapesten vannak wado kenshu-kai klubok. A magyar szervezet Bisztrony Csaba 6. danos mester vezetésével hat dojo-ban működik, összesen mintegy kétszáz aktív karatékával, gyerektől a senior korosztályig.

A wado kenshu-kai elsősorban nem verseny-sport, habár a magyar wado bajnokságokon kiváló eredményeket érnek el egyéni versenyzőink és csapataink. Legeredményesebb versenyzőnk Bisztrony Balázs (1. dan), aki felnőtt kumitében kétszeres magyar bajnok, többszörös utánpótlás és junior magyar bajnok, valamint U21 Európa-bajnoki arany- és felnőtt Európa-bajnoki ezüstérmet is szerzett küzdelemben.

Obora Mercédesz (1. dan) szintén a stílus legeredményesebb versenyzői közé tartozik. Senior katában háromszoros bajnok és senior kumitében szintén háromszor nyert magyar bajnoki címet. 1985-ben Pestimrén, a Kapocs Általános és Magyar-Angol Két Tannyelvű Iskola diákjaként, a karate "szakkört" is vezető irodalom tanára csoportjában kezdte el a wado-ryu edzéseket.

- Mindig is nagyon fiús voltam - jegyzi meg mosolyogva. - Tizenhét éves koromig többször néztek fiúnak, mint lánynak. Fociztam, fiú barátaim voltak, verekedtem. Jó ötletnek tűnt karatézni és mindig is érdekeltek a küzdősportok. Szerettem az uniformizált dolgokat, rendőr vagy katona akartam lenni. Tetszett a karate ruha, az övfokozatok, a fegyelem. Édesapám bokszolt egy darabig, de csak adni szeretett, kapni nem, ezért hamar abbahagyta. Bátyám Tamás, az imádkozó sáska (mantis) kung-fu stílust gyakorolta. Ez egyértelműen hatással volt arra, hogy én szintén küzdősportot szerettem volna űzni. Nem volt elképzelésem arról, hogy milyen stílus tetszene, de a wadoval való találkozásom sorsszerű volt. Ma már mást el sem tudnék képzelni. Soha nem jártam át más stílusba és teljesen harmonikusan érzem magam a wado kenshu-kaiban.

A szülei örültek, hogy "mozgékony" lányuk valahol levezeti az energiáját, és tudták, hogy jó helyen van ha az edzőterembe indul. Büszkék voltak a sikereire és támogatták mindenben, amiben lehetett.

Egy évvel azután, hogy elkezdte a wado karatét, megszerezte az első övfokozatát. Néhány fokozatot átugorva, rögtön 6. kyura vizsgázhatott. Nagyon igyekezett, és 1988-ban már a 2. kyut is kiérdemelte. A lendületes fejlődés azonban egy időre megtorpant a karate útján. Megházasodott, dolgozni kezdett, magával sodorták az edzőtermen kívüli feladatok. Ráadásul egyre több energiáját emésztették fel a munkahelyi és magánéleti problémákkal való küzdelem megpróbáltatásai. Több évre eltávolodott a karate világától, de csak átmenetileg. 2010-ben újra elkezdte az aktív edzéseket. Korábbi mestere, Bisztrony Csaba ekkor már 5. danos volt. Egyértelműnek tartotta, hogy nála tér vissza a karatéhoz. A Yoshihiko Iwasaki féle wado kenshu-kai nemzetközi szervezet tagjaként kezdett újra edzeni. 2011. tavaszán Budapesten, Iwasaki mester előtt vizsgázott 1. danra.

Huszonöt éve, 1987-ben kezdett versenyezni, elsősorban egyéni kata versenyszámban és csapat katában. Gyermekként a Budapest-bajnokságon két ezüst- és egy bronzérmet nyert, az országos bajnokságon pedig 4. helyezést ért el. A visszatérés után 2012-ben természetesen már a senior korosztályban indult. Nagy elszántsággal és szorgalmasan készült a versenyekre, aminek meg is lett az eredménye. Az egyéni kata és kumite versenyszámokban egyaránt három-három magyar bajnoki címet szerzett (legutóbb ez év május 12-én gyarapította bajnoki aranyérmeinek számát).

Mivel mindig vonzotta a tanítás, igyekezett már színes öves korában segédedzőként tevé-kenykedni és segíteni a versenyek szervezésében.

18 éves volt, és barna öves, amikor Pestimrén megnyitotta első iskoláját kisgyerekek számára, majd néhány évvel később Pestlőrincen a középiskolásoknak is.

Hosszú évek kihagyása után - már feketeövesként - újra visszatért az edzői elhivatottságához...

- A karatéban mindig vonzott a tanítás, a tudás átadása, a csapatszellem építése, a példa-mutatás - mondta. - Mindig arra vágytam, hogy összekovácsoljak és nevelgessek egy nagyszerű kis csapatot. 1988-ban kezdtem el edzősködni Pestimrén a Szenczi Általános Iskolában, ahol 7-12 éves gyerekeket edzettem. Rá egy évre a Hengersor utcai szakközépben tanítottam középiskolásokat és felnőtteket.

Tavaly megnyitotta az első wado kenshu-kai iskolát Lincolnban, Angliában. Iskolája létszáma gyorsan megnőtt, és őt is magával ragadta a gyerekek lelkesedése. Boldogsága azonban nem tartott sokáig. Néhány hónappal később férje szüleinek halála miatt haza kellett jönniük Angliából. Azonban bízik abban, hogy hamarosan visszatérhetnek a szigetországba, és onnan folytathatja a tanítást, ahol abbahagyta. Célja a wado kenshu-kai népszerűsítése - elsősorban Angliában és Amerikában, ahol nagyon közkedveltek a küzdősportok és rohamosan terjednek az MMA jellegű stílusok. Bár Amerika még a távlati tervei közé tartozik, de benne van Mercédesz "5 éves tervében".

- Már csak az egyéni fejlődésre és a tanításra szeretnék koncentrálni és minél több embernek átadni a wado kenshu-kait - jelentette ki ezzel kapcsolatban.

Mercédesz karate edzőként személyes felelősséget érez a tradicionális stílusok megőrzésében. A wado kenshu-kai jelenleg csak Magyarországon és Írországban érhető el a tanulni vágyók számára. Budapesten Bisztrony Csaba 6. danos mesternél tanulhatnak az érdeklődők Budafokon és Angyalföldön. Meggyőződésük, hogy Anglia Írországhoz és Magyarországhoz való közelsége elősegíti majd a wado kenshu-kai szervezet erős összetartását, s biztosítja a fejlődést és növekedést is, hogy rövid távon valóban tekintélyes nemzetközi szervezetté nője ki magát.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a karate, szintén azonnal kész volt a válasszal:

- A karate nagyon sokat adott nekem. Egy helyet, ahol megnyugodhattam ha baj van, egy társaságot, akivel együtt izzadtam és örültem, akikre számíthattam, évtizedekre visszanyúló barátságokat. Sok inspiráló emberrel találkoztam (Teruo Kono, Bisztrony Csaba, Yoshihiko Iwasaki). Volt aki szakmailag volt hihetetlen példakép, volt aki emberileg. Karate tudásomra az edzőtermen kívül még nem volt szükségem hála Istennek, a szó fizikai értelmében. Azonban meggyőződésem, hogy az életemben sok mindent azért sikerült elérnem és sikerre vinnem, mert a küzdősport olyan magabiztosságot, önfegyelmet, alkalmazkodó készséget, céltudatosságot és szívósságot adott, amit talán más sporttól nem tudtam volna megkapni.
N. F.